Az NCIX sztár PC rendszer tervezője és R&D koordinátora, Leadthaniel Le egy extrém gaming PC-t épített, melyet The Guardian PC-nek nevezett el. Az adattárolásról a Seagate FireCuda továbbfejlesztett flash-hibrid meghajtói gondoskodnak és az NCIX PC saját fejlesztésű TurboHydro folyadékhűtést kapott, ezzel is jól tükrözi az NCIX PC elkötelezettségét az aprólékos kivitelezés és mérnöki munka terén.
Arra kértük Leadthaniel-t, hogy gondoljon vissza az építés folyamatára és mondjon pár szót a tervezésről és a megvalósításról egyaránt.
„Képzeljük el: órákat töltöttél a műszaki rajzokon, átnézve azokat és már több mint háromszor átolvastad az alaplap használati útmutatóját is. A terv tökéletes persze. Elhivatott vagy iránta. Minden aspektusból megvizsgáltad … valóban? Dehogy! És amikor eljön az építés ideje … minden terved köddé válik. Mint tapasztalt rendszermérnök, még mindig minden eshetőségre felkészülök. Függetlenül attól, hogy mennyit tanultam a múltbéli moddokból, mindig valami újjal találkozom. Ez egy igazi modder, mérnök élete.
Amikor elkezdtem a Guardian PC-t építeni, először csak néhány mock-up volt a fejemben. Sokat gondolkodtam, majd, amikor egy ötlet bevillant, azonnal papírra vetettem. Számos tervet készítettem, amit mindig valami miatt nagyon szerettem, azonban vártam azt az igazi pluszt, ami tényleg boldoggá tesz. Ki kellett dolgoznom egy tervet, hogy megmutassam, mi is a célom, az elképzelésem, mit akarok a Guardian-nel kifejezni.
Nem mindig kezdtem munkámat mock-up tervezéssel. Általában fizikailag megnézem, hogy az egyes komponensek hogyan illeszkednek egymáshoz, hogyan állnak össze. A Guardian esetében tudtam, hogy az ötlet a fejemben túlzottan összetett volt. Olyan bonyolult, hogy pontos tervrajzra volt szükségem ahhoz, hogy azt mások számára is megfelelően lehessen bemutatni. A makett egy nyers, de elég látványos volt ahhoz, hogy bemutassa az elképzelésem. A legfontosabb az, hogy olyan tervet hozzak létre, amely segít végső célom elérésében. Amikor már volt egy tervem, elhatároztam, hogy itt az ideje, hogy bemutassam az álmomat. Itt kezdődtek a problémák…”
Így folytatta: „Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy egy modder majd azt mondja: „Ó, igen, tökéletes lett, pont úgy, ahogy elképzeltem a tervekben! Gyerekjáték volt!” miután elkészült. Vajon a papírra vetett terv megvalósítható is lesz? Szinte nem is tudom, hogy mennyi kérdés merült fel bennem a Guardian-nal kapcsolatban. A koncepció folyamatosan fejlődött, párhuzamosan az összes többi moddal. Mi lesz akkor, ha egy alkatrész helyzete 3 miliméterrel eltér a kívánt pozíciótól? Hogyan tervezzem meg, hogy ha az előlapi kábel túl rövid, így csak átlósan lehet összekötni a megfelelő csatlakozóval? Ezek azok a kérdések, melyek a tervezőasztalnál nem tudsz megválaszolni. Ehelyett inkább a koncepcióra kell gondolnod. Ha az elfogadás megszületik az agyadban, onnantól kezdve sokkal gyorsabban fogsz tudni haladni. A Guardian eredeti tervében a kiegyenlítőtartályból közvetlenül az a feletti radiátorhoz kapcsolódik 90°-os szögben, így csatlakozik be a rendszerbe. Közeledve a befejezéshez, mindössze 3 mm lett a differencia a megfelelő pozíciótól, így a tartályt vagy arrébb kellett volna helyezni, vagy az alaplapi csatlakozást kellett volna újra tervezni. Amikor a sablont rajzoltam, sejtettem, hogy ez egy problémaforrás lesz. Ez azonban túl egyszerű lett volna. A tartalékban terv kettő darab 45°-os könyökidomot tartalmazott, ami lehetővé tette volna a 90°-os elhelyezést. Úgy láttam, hogy ez sokkal jobban néz ki, mint ha belevágnék a ház lemezébe. Ha nem tudunk így alkalmazkodni a felmerülő problémákhoz, akkor bele se fogjunk az építésbe. Biztosítsunk magunknak egy kis rugalmasságot az ötleteink megvalósításához!”
Hozzátette: „A változtatásokkal együtt is fontos, hogy az elképzelésednek megfelelő alkotás szülessen, ne pedig egy teljesen eltérő valami. Ezt pár moddernél sajnos már láttam. Nem számít, milyen változásokat kell megcsinálnom, szem előtt tartom a végeredményt. Néhány változtatást meg kell tenni, mert a fizika alapvető törvényei még mindig élnek, de továbbra is igazodnia kell a koncepcióhoz. Úgy terveztem a Guardian-t, hogy három különálló radiátor legyen benne, hogy segítsen elérni a komplex megjelenést. Amikor eljött az ideje a radiátorok felszerelésének, sajnos meg kellett, hogy állapítsam, hogy nem fér be a házba. Néhány más modderrel töltött óra után úgy gondoltam, hogy 240 mm-es radiátor fogok beépíteni, amely a tetjére illeszkedik, illetve egy külön 120 mm-es radiátort is elhelyezek a hátlapon. Ezzel azonban már nagyon eltérem volna a koncepciótól, valamint kicsit kaotikus lett volna a végeredmény. Ezért ragaszkodtam az eredeti dizájnhoz, módosítottam a felső lemezt (sok nehézséggel), hogy megfelelő legyen. Bizonyos részletek azonban nem tetszettek, így teljesen levágtam. Vannak helyzetek, amikor egyszerűen elvesztünk egy csatát, hogy megnyerjük a háborút. Lehet, hogy a kábelezés kudarcba fulladt, vagy lehet, hogy a ráfordított idő és pénz messze meghaladta a tényleges esztétikai értéket. (Itt kell megjegyeznem, hogy szerintem egy olyan esztétikai értéket sikerült létrehoznom, amely a világ minden táján megállja helyét – páran azt mondták, hogy őrült vagyok.) Próbálkozol valamilyen ötlettel, aminél szorít a határidő, kimeríti az anyagi keretedet, talán a legrosszabb kezdet. Elképzelésem szerint zöld hardvereket akartam beépíteni. Három napot töltöttem azzal, hogy találjak egy ilyen helyet. Azonban, ha az egyes alkatrészek nem megfelelő zöld szűnek, akkor máris borul az egész elképzelés. Ezért felvettem a kapcsolatot egy fényezőműhellyel is, megkérdeztem őket, hogy hajlandók-e csavarokat és egyebeket festeni nekem, biztos voltam benne, hogy a vonal végén többször flúgosnak néztek és azon töprengtek, hogy benne lesznek a következő átverős műsorban. Emlékszem a hosszú csende a vonal végén… Képzeld csak el, amikor felveszik a telefont és azt mondja valaki, hogy „Helló, le tudsz festeni egy rakatnyi csavart és más egyebeket, ha megadom a pontos CMYK-kódot?”
Majd végül így zárta mondandóját: „Amikor már azt mondhattam, hogy minden elkészült, mindenki meg akarta nézni ezt a tökéletes gépet. Ez sokkal több, mint egy nagy halomnyi komponens. Ez az elhivatottságomat és a szeretetemet jelképezi. Az apró részletek, mint például az alaplap logójának zöld festése, a színes kábelek elrendezése, az aprólékos, csiszolt és simított kivágások mindegyike jól átgondolt. Minden modder láthatja, hogy mit szerettem volna kifejezni vele. Azonban az igazi elismerés, ha az emberek úgy gondolják, hogy ez egy művészeti alkotás.”