Az E3-on, 2013-ban jelentett be a Ubisoft egy minden korábbinál grandiózusabb autós játékot, a The Crew-t. Rengeteg autó, tuning, millió (már már mmo szintet meghaladó) küldetés egész Amerikán át, forradalmi közösségi élmények.
Nagyon kíváncsi lettem, hogy ha már az EA nem hallgatja meg az NFS Underground 3 után síró gyerekeket, akkor mit kezd az Ubisoft ezzel az óriási lehetőséggel. Hát azt, mint egész évben az összes AAA kategóriás címével… Elbaltázza. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Ha azt kérdezném, hogy tudnál-e olyan autós játékot mondani, aminek a története túlnő a dögunalmas ezerszer látott kliséken, akkor szerintem hosszas agyalás után sem jutna eszedbe egy sem. Sajnos ezen a téren nem a The Crew lesz a kivétel. Nem tudom, mennyi időt vehetett el a történet kitalálása a fejlesztés alatt, de gyanítom, hogy egy esti céges sörözésen találták ki.
Alex nevű srácot alakítunk (elő is lehet venni megint Troy Bakert szinkronhangnak), akinek megölik a testvérét, mi pedig az FBI-jal a sarkunkban indítunk véres leszámolást a rivális bandával szemben. Kár is lenne tagadni, hogy annyi eredetiség nincs a történetben, hogy érdemes legyen többet mondani róla. Mindazonáltal fáj látni, hogy ennyire nem erőltették meg magukat a srácok.
Ami már a bejelentés pillanatában felcsigázott, az a már forradalmian hatalmas játéktér. Habár 4-5 órát játszanunk kell, mire megnyílik a totális szabadság lehetősége, de utána New York, Detroit, Las Vegas, Los Angeles és a városok között lévő területek mind csak ránk várnak. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ekkora bejárható területet autós játékban még életemben nem láttam. Habár nem 1:1 arányban vannak jelen a területek (nyilván így próbálták elkerülni a nagy üres járást a városok között), így is el tudtam veszni ebben az óriási világban.
Nem a méret a lényeg
Manapság rengeteg játék rendelkezik nagy bejárható területtel, de hiába van nagy játszóterünk – azt érdemi tartalommal kell megtölteni. 65 fő küldetéssel, másodlagos küldetéssel és megszámlálhatatlan sok challenggel fogunk találkozni. A gond csak az, hogy ha a játék a minőséggel nem tud mit kezdeni, akkor rámegy a mennyiségre.
Fő küldetésekből van checkpoint, takedown, körverseny, time trial és rendőrök elől menekülés. Itt kitérnék külön a rendőrökre, akikkel olyan piszok módon csal a játék, hogy olyat régen láttam. Nem egyszer történt velem olyan, hogy lehagytam őket, és egy pillanat alatt mindenen átgázolva újra loholtak a nyomomban. Ráadásul nem kicsit viselkednek agresszívan.
Challengekbe a világot járva futunk bele. Majdhogynem nem tudunk 500 métert megtenni anélkül, hogy találkoznánk eggyel. Ezektől sem kell többet várni a már ezerszer látott szlalom, checkpoint, tarts a sebességet és ugrass minél nagyobbat kihívásoknál
A frakció küldetésekkel más a helyzet kicsit. Ezek totál online központú checkpoint versenyek, melyek szó szerint akár 2,5 órásak is lehetnek. Mivel a játék online kapcsolat nélkül nem megy (PS Plus és Xbox Live nem kell hozzá, csak ha többed magunkkal vágunk bele), csodálatos érzés, amikor egy ilyen meccs vége előtt esetlegesen kapok egy disconnectet. Nem tudom, ki volt az a gyökér, aki ezt kitalálta, de egész nap ezt játszatnám vele, és ha kinyögi, hogy unalmas, vagy kap egy disconnectet, úgy verném kutacson, hogy sírva fakad.
Never Drive Alone
Elérkeztünk a játék fő alkotóeleméhez, a közösségi funkciókhoz. Sajnos ezen a frontos sincs semmi forradalmi: a fő küldetéseket lehet egyedül, vagy csapatba verődve végigcsinálni, vagy akár csak bandázni és együtt teljesíteni a kihívásokat. Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól, ráadásul a community elég korrekt. A játékosok köszönnek egymásnak és próbálnak segíteni, ahol csak lehet.
Az elvégzett feladatok után xp-t kap karakterünk és felszereléseket a verdánk. Ahogy haladunk előre, egyre táposabb kocsikba pattanhatunk és fejleszthetjük őket külsőleg-belsőleg egyaránt. Kifejezetten tetszett, külsőleg hányféleképpen csinosítgathatjuk kedvencünket. Hosszú perceket tölthetünk el azzal, hogy minél egyedibbá alakítsuk. Egyébként az autókat több csoportba sorolja a játék: Street, Dirt, Performance, Raid, Circuit. A probléma csak az, hogy minden összeszedett fejlesztés csak ahhoz a kocsihoz jó, amivel összeszedtük. Ezzel gondolom azt szerették volna elérni a fejlesztők, hogy minél több időt játszunk, ha minden kedvencünket fel szeretnénk húzni. Vagy…
Never Buy Alone
…Hogy az előrejutás fejében fizess még egy kicsit, ugyanis a játékban van mikro tranzakció. Egyszóval a játék próbál kedvezni azoknak, akik türelmetlenebbek, vagy nem kifejezetten szeretnének 10-15-20 órát játszani azért, hogy kedvenc autójuk elérje a maximális szintet. Nincs is ezzel kifejezetten baj, de tényleg ez a helyes út? Nem inkább egy olyan játékmenetet kellett volna összerakni (pláne ekkora területtel), ami leköthet akár több száz órára is?
Vizuálisan is változó színvonalat mutat a játék. Az autók kidolgozottságára nem nagyon lehet panasz, de a környezetről már nem mondható el ez. Vannak helyszínek, amik elég szépen lettek kidolgozva (gondolok itt például a városok közötti sivatagokra), ám a nagyvárosi épületek… Nem is tudom, mikor láttam ennyire igénytelen városi épületeket.
Egyszerűen nem tudom, ezt a látványt elnézve, mi indokolja azt, hogy az elején csak Next-gen gépekre jött volna (aztán végül megjelent Xbox 360-ra is). Ps3-as verzió nem is lesz, de nem tudom miért nem. Szerintem ki lehetett volna hozni még abból a gépből is ezt a szintet, next-gen címnek meg kifejezetten gyenge. A tavalyi Need for Speed Rivals minden téren szebben lett kidolgozva, de még Last-Gen gépeken is, mint ez. Ez igaz a hangokra is. Az autók hangja sem jobb egy átlagos színvonalnál, soundtrackből meg egyetlen sem jut hirtelen eszembe, hiába is nyomtam tegnap 3 órát. Arról nem is beszélve, hogy a játék még PS4-en is indokolatlanul sokat tölt.
Never cry alone
Igazából értem, én mit szeretett volna ez a játék. Történtek már régebben is hasonló próbálkozások ilyen jellegű autós címeket illetően (talán emlékeztek még a Motor city Online vagy Need for Speed World címekre), de azok sem értek el közepesnél jobb eredményt. Sajnos, itt is ez a helyzet. Nem unalmas már minden játékban a folyamatos grind a nagyobb szintekért és cuccokért? Vagy ha legalább ez van, akkor tegyék változatossá a játékmenetet. Ne pedig abban reménykedjenek titkon, hogy pár plusz dollár üti a markukat a mikro tranzakció bevezetésével.
Csalódott vagyok, mert habár jó ötletek vannak, nem aknázták ki, ahogy lehetett volna.
Pedig a DriveClub felemás indulása és az, hogy idén nincs NfS, olyan lehetőséget adott az Ubisoftnak, amit valószínűleg soha nem kapnak még egyszer.
Forrás: PS4 Pro / Herpai Gergely / Sonny Cavalera
