Graham királyt nyakon öntötték a Telltale-esszenciával, majd egy olyan területre pottyantották, ahol sok az üresjárat és az ide-oda rohanás.
Ezt feledvén a fiatal, jövőbeli uralkodó egy remek talpalávalóval megpakolt, stílusos, ámbár viszonylag elavult látványú, de érdekes történetben vesz részt a veterán franchise legújabb interpretációjában…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy King’s Quest IX. Nem is egy, hanem három: Graham király lova ennyiszer bukott el – igen, ami végül megjelent július végén, az lett a NEGYEDIK próbálkozás a számozást nem kapott 9. King’s Quest, amely végül nem véletlenül nem lett megszámozva. Ez azért Roberta Williams, a franchise szülőanyja számára is megerőltető lehetett, de végül a The Odd Gentlemennel karbaöltve epizodikus felbontásban sikerült megalkotni. És itt lép be a Telltale-esszencia: epizódonként jönnek a részletek, amelyek itt nagy eséllyel abból fognak állni, hogy a jó öreg Graham király elmeséli történeteit unokájának, Gwendolynnak.
Több kalandozás
Bár mindössze két kalandunk lesz az első részben, azért már az elsőben – ahol a tükör megtalálása lesz a feladat – már kezd komolyabban eltérni a Telltale és a Dontnod stílusából. Itt bizony puzzlek várnak ránk, mégpedig QTE elemekkel és itt-ott döntésekkel megspékelve.
Bizony, itt nincsen akkora limitáció, mint például a Life is Strangeben, mert a második történetben már egy egészen nagy területen mehetünk ide-oda, igaz, a legtöbb helyszínen egyszer lesz csak cselekményünk… kivéve Daventry városát, oda többször is be kell térnünk. A felfedezhető területek akkor nőnek fel komolyabban, amikor már több, mint egy hídon kelhetünk át, mivel itt a hidakat óriás trollok tartják fenn, akik épp sztrájkolnak a lovagok éles lábvédőik miatt…
Történetről történetre
Graham elmeséléseiben sok a szóvicc, amely egy idő után már komolyan feltűnő lehet azoknak, akik tudnak angolul, de meg lehet szokni. Az első sztoriban a sárkány barlangját máshogy fogjuk látni, mint korábban a másodikban (időrendben a második mese lesz az első), így lesznek majd visszautalások a második sztoriban, ami sajnos picit visszahúzza a játék értékét.
Itt ugyanis ha esetleg először tolnánk végig a King’s Questet, akkor még több backtrack lesz. Sajnos Graham nem tud gyorsan futni, és lesz, ahol jó egy percet fogunk A és B pont között közlekedni és mindössze EGY helyen lesz a játék által kivágva az ismétlődö közlekedés. Ez nem vicc. A játék talán 15%-a abból áll, hogy mozgunk innen oda. Megoldhatták volna, hogy Graham gyorsabban fusson, ezzel elkerülhették volna a lassú járkálást.
Unreális
A játék itt is az Unreal Engine 3-at használja és bár a kézzel rajzolt stílus jelen van, véleményem szerint semmi kiemelkedőt nem nyújt látványban, bár egyedi lett, de mégis, a Dontnod Life is Strange-e köröket ver a King’s Questre. Viszont az audió, na kérem, AZ valami hihetetlen. A szinkront Christopher Lloyd – Brown doki a Vissza a Jövőbe trilógiából – nagyon komolyan elviszi a vállán: nagyon passzol a hangja Graham királyhoz. A zene pedig nagyon szép lett: simán mehetne egy filmbe is, és helyszínenként változó taktusok váltják egymást. Őszinte leszek, simán hallgatnám CD-n is a háttérzenét, nagyon jó letisszatért a régi hangulat?
A játéknak megvan a humora, ha esetleg bakiznánk itt-ott (megesik), akkor Graham is poénosan megjegyzi például úgy, „Vége!”. A párbeszédekben-akciókban itt-ott választási lehetőségünk van, de nem látom még, hogy ennek milyen következményei lehet később. A The Walking Dead/Life is Strange párosnál érzékelhető a változás a későbbiekben.
Viszont ezeket félretéve úgy gondolom, hogy a King’s Questnek idén – és jövőre – esélye van, hogy a franchise régi renoméja tündököljön. Ha sikerül kicsit kevesebb ide-oda mászkálással megoldani a későbbi fejezeteket és megőrzik a kiemelkedő audiót és a remek puzzleket, akkor még egy kellemes, játszható és kifejezetten historikus élmény lesz a King’s Questet elővenni. Bár újragondolja a korábbi részek eseményeit, mégis tiszteletre méltóan biccent feléjük.
PC játéktesztjeinkhez az ASUS hardvereit használjuk.