A Sony mindig is tudta, tudja, mi a dörgés, ha a hangtechnika csúcsrajáratásáról volt, van szó. Gondoljunk csak a korszakalkotó walkman-irányra, vagy a korai, nyolcvanas években reneszánszukat élő hifirendszerekre. Úgy tűnik, a márka azóta is folyamatosan képben van az igényekkel és tendenciákkal, erre remek példa a Sony WH-1000X M3 fejhallgató. Teszteltük.
Az ma már nem nagy kunszt, ha egy fejhallgató vezetéknélküli, hiszen a legtöbb szegmensen belüli modell kiválóan megbirkózik a Bluetooth kapcsolat felépítésével, stabilan és jó minőségben tartja a kapcsolódást. Az sem nagy kunszt, ha a közvetített audiostream stúdióminőségű, hiszen sok gyártó modellje meglepően jó hangminőséget képes produkálni.
Persze nyilván más mondjuk egy gaming-vonal, mint a kifejezett hifi-audio irány; és nem véletlen, hogy az olyan gyártóknak, mint például a Sony, sikerült elhatárolódniuk szinte mindentől. Vagy legalábbis sikerült megtartaniuk a függetlenségüket kategória tekintetében.
A Sony WH-1000X M3 tipikusan magas hanghűséget kedvelők eszköze. Professzionális eszköznek nem mondható, mivel azok szigorúan analóg jelleggel vezetékesek mind, a mai napig, ugyanis a tényleges lossless átvitelt 100 százalékosan ez a technológia biztosítja. Viszont van sok erénye és pozitívuma, az tény.
Elsősorban a kompakt kivitel az, ami vonzóvá teheti a Sony WH-1000X M3-at. A gyári csomagolás tartalmaz egy úti tokot, ebben sérülésmentesen szállítható az összehajtogatható fejhallgató. Az összehajtogatást szokni és tanulni kell, elsőre biztosan nem fog menni, ugyanis aszimmetrikus módon megy a hajtogatás. Viszont ha megvan a trükkje, onnantól kezdve nagyjából 30 másodperc alatt zsebrevágható a Sony WH-1000X M3.
Kategórialeső zajszűréssel promotálja a Sony a tesztben szereplő fejhallgatót. Alapvetően a fülpárnák speciálisan szigetelő habszivacs-alapú anyagokból állnak össze, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ténylegesen a legkülönfélébb szituációkban optimálisan lehessen használni a Sony WH-1000X M3. Ugyanakkor az úgynevezett adaptív hangszabályozás (Adaptive Sound Control) az, ami ténylegesen „zajszűrővé” teszi a Sony WH-1000X M3-at: a rendszer automatikusan alkalmazkodik a külső zajforrásokhoz, és azokhoz mérten halkít-hangosít, balanszírozza a hangerőt (Sense Engine).
Úgyhogy okosfejhallgatónak is nevezhetjük simán a Sony WH-1000X M3-at, főként, ha figyelembe veszünk olyan funkciókat, mint az automatikus mute, amikor mondjuk telefonhívásunk érkezik (telefonos párosítás esetén, nyilván), de érintésérzékeny szabályozást, mellé pedig Quick Attention opciót is kapunk.
Mindehhez egy QN1 HD zajszűrő processzor is társul, amely figyeli a mindenkori hangszinteket és hangszínek elegyét, besegít a külső környezeti behatások (zajok) szűrésébe. Egyfajta co-processzorként funkcionál a fő egység mellett, levéve a terhek nagy részét a központi rendszerfelállás válláról.
Tesztjeink során a Sony WH-1000X M3 akkumulátor üzemidejét is figyeltük, hiszen ez sem utolsó szempont egy hordozhatóságra kihegyezett fejhallgatónál. A Sony szerint akár 30 óra egyidejű rendelkezésre állás is elérhető, nálunk folyamatos használat mellett – összességében – 26 óra üzemidőt bírt a fejhallgató egy töltéssel. Ez jó eredménynek számít, főként, ha lebontjuk a tényleges használatot több napos periódusokra.
Tehát összességében kellemes eszköz a Sony WH-1000X M3, bár úgy érezzük, a több, mint 100 ezer forintos végfelhasználói árazás kissé borsos, hiszen ilyen árfekvésben már presztízs márkás, professzionális stúdiófejhallgatókat is beszerezhetünk. Igaz, azok vezetékesek, és nem mobilitásra lettek tervezve.
Sony WH-1000X M3 specifikációk
Hangszóróegység: 40 mm, dóm rendszerű (CCAW lengőcséve)
DSEE HX: Igen
Bemenet: Sztereó minidugasz
Frekvenciaátvitel: 4 Hz – 40 000 Hz
Frekvenciaátvitel (Bluetooth): 20 Hz – 20 000 Hz (44,1 kHz mintavételezés) / 20 Hz – 40 000 Hz (LDAC 96 kHz mintavételezés, 990 kb/s)
Frekvenciaátvitel (aktív működés): 4 Hz – 40 000 Hz
Passzív működés: igen
NFC: Igen
Kábel hossz: fejhallgatókábel (kb. 1,2 m, OFC-vezetékek, aranyozott sztereó mini csatlakozó)
