Akár egy igazi görög tragédiát is meg lehetne fejelni azzal, hogy van-e értelme az újramasterelt (grafikailag felújított) PS4 játékoknak. Vannak itt pro és kontra érvek is. A God of War III esetében sem annyira egyértelmű a dolog.
Amire pedig mindenki emlékszik ezzel a játékkal kapcsolatban (aki egy kicsit is követte a játékipart, vagy PS3-a volt), hogy mennyire brutális grafikája volt az előző generáción – még mai szemmel nézve is. Hogy egy személyes vallomás tegyek: a God of War III-nak köszönhetően váltam PlayStation rajongóvá, lévén azelőtt korábban csak PC-n és Xbox 360-on játszottam. szont ettől kezdve ez a játék a kedvenc hack’n’slash címem lett, olyannyira, hogy a régebbi epizódokat is elővettem.
“Hagyd, hogy a gyűlölet átitasson!”
Mielőtt az külcsín változásainak részletekbe belemerülnék, talán érdemes elmagyarázni az újdonsült GoW játékosoknak, hogy mitől volt akkora nagy durranás a God of War III 2010-ben?
Alapvetően a God of War III nem sokat változtatott azon a hack’n’slash recepten (amelyet talán azok is ismernek, akik egyetlen GoW címmel sem játszottak, hiszen rengeteg utánérzés koppintotta le a játékmenetet, köztük Darksiders két része is) ugyanakkor Kratos harmadik kalandja mégis megkoronázta a teljes sorozatot, hála az elképesztő vizuális világának és lélegzetelállító nyitójelenetének.
A játék elején ugyanis a God of War III olyan szinten csap bele a lecsóba (akarom mondani a tzatzikiba) hogy az egyszeri játékos csak kapkodja a fejét jobbra-balra, meg az állát a padlóról. Nem akarom lelőni a poént, de olyan gigászi harcban lesz részünk görög istenek ellen harcolva (és az egyikük hátán egyensúlyozva) amely egyértelműen beírta magát a játéktörténelem legemlékezetesebb pillanatai közé. Ezek közé tartozik az is, amikor Kratos egyik főellenségének a szemszögéből, belső nézetből (!) láthatjuk, amint a dühös spártai harcos szó szerint agyonveri az illetőt. Egyszerre elképesztő és persze hatásvadász is, de egyébként mi nem szándékosan hatásvadász egy God of Warban? Épp ezért szeretjük a sorozatot!
“Új PS tulajdonosként egy PlayStation 4 dorombol a HD tévéd alatt, akkor God of War III-mal kell etetni, nincs mese!”
Ez elképesztő nyitórészt leszámítva is rendkívül szolid és a legapróbb részleteiben is profin kidolgozott akciójátékot köszönthetünk a God of War III képében. A kameranézet persze fix, amely már 2010-ben is kicsit elavultnak számított, de mégis ezáltal vált tökéletesen filmszerűvé is a játék. Minden egyes küzdelem epikus, legyen akár szó az „egyszerű” szörnyek, vagy az istenek elleni harcról.
A spártai harcosunk fejlődését a megszokott felszedhető vörös „lelkek” biztosítják, melyeknek köszönhetően az új fegyvereinket és speciális támadásainkat erősíthetjük. Az állandó hentelést pedig olyan látványos minijátékok színesítik, mint például az a rész, mely során szélsebesen kell kirepülnünk Kratos-szal az akadályokon keresztül egy hatalmas barlangüregből – tisztára, mint egy hollywoody filmben. (Igen, a harmadik részben spártai bajnokunk olyan, mint a Malév volt régen: szárnyakat kapott vágyainak.)
“Kratos nemcsak kidolgozott izmokkal, hanem kidolgozott, feljavított textúrákkal is dicsekedhet, Héphaisztosz viszont ott ragadt 2010-ben az elmosott textúráival.”
Mint minden God of War-ban, az akció itt is egyszerre villámgyors és igazi epikus, vérre menő küzdelem is a játék minden egyes pillanatában. Továbbá hősünk fejlődését egy rendkívül egyszerű, viszont annál jobban kitalált upgrade-rendszer határozza meg, melyben a különféle képességeket és speciális fegyvereket a felszedett piros „felhőkkel” növelhetjük.
Öreg harcos nem vén harcos
Amikor a Remastered verziót bejelentették, nagyon sokan felhördültek, hogy „ezt most mégis minek?!”, lévén a God of War 3 épp elég szép játék volt PS3-ra. Továbbá azt se felejtsük el, ahogy a Sony a God of War I-et és II-őt portolta PS3-ra és PS Vitára: pusztán egy felhúzott HD verziót kaptunk 720p felbontásban és 60 FPS-sel és, a grafikához és texturához hozzá sem nyúltak, tehát az tényleg nem „remastered” verzió volt.
Mi a helyzet a God of War III-mal? Nos, direkt elővettem a régi, gondosan őrizgetett PS3-as verziómat, mielőtt megkaptam volna a Sony-tól a már türelmetlenül vár PS4-est. Akárki akármit mond, egyértelmű, szemmel látható a különbség a grafikán: részletesebbek a textúrák, jobb a megvilágítás, és összességében tényleg szebb a játék PS3-on, tehát most már nem beszélünk egy egyszerűen felhúzott felbontású, „HD” verzióról, mint a God of War I-II esetében. A legtöbb esetben a játék tényleg gyönyörű – pont úgy néz ki, mint egy mostani generációra készült cím.
Sajnos azért ez a játék nem minden részletére mondható el: találunk olyan részeket a grafikában, amelyek bizony ugyanolyanok maradtak. Ez történt például Héphaisztosszal is, a kovácsmesterség istenével is. Ez meglehetősen kiábrándító, különösen akkor, amikor Kratos ott áll Héphaisztosz gigantikus feje mellett: hősünk nemcsak kidolgozott izmokkal, hanem kidolgozott, feljavított textúrákkal is dicsekedhet, Héphaisztosz viszont ott ragadt 2010-ben az elmosott textúráival. Igazából egy elpuskázott lehetőségről is beszélhetünk, hiszen egy totális grafikai felújítással a God of War III Remastered teljes egész egészében újgenerációs, „igazi” PS4 címnek számított volna – legalábbis a grafika szempontjából.
Ami pedig a 60 FPS-t illeti: nos, túl sok különbséget nem fedeztem fel a PS3-as és PS4-es verzió között –talán azért sem, mert PS3-on is kb. 40 FPS-sen pörögtek az események, ami már épp elég szép teljesítmény az emberi szemnek. (Az a plusz tíz FPS harmincon felül sokat számított 2010-ben és most is.)
Az esztétikai élményt leszámítva, a játékmenet tekintetében a God of War III az évek elteltével is rendkívül szolid hack’n’slash címnek számít, bár igaz, hogy egy hangyányit már elavult, ha tekintetbe vesszük, hogy mennyi fejlődött a műfaj olyan játékoknak köszönhetően, mint a Bayonetta, vagy a DMC: Devil May Cry. A DMC: Devil May Cry 2013-ban például egy merész lépés volt (nagyon sok tekintetben) a jó irányba és ugye PS4-re is már van DMC Remastered kiadás, tehát van összehasonlítási alapunk ezen a platformon is. Igen, sokkal nagyobb God of War fan vagyok, mint DMC-rajongó, de azt sajnos el kell ismerni, hogy a GoW nem sokat fejlődött az elmúlt évek során.
A God of War: Ascension kicsit visszafogott sikere egyértelműen arra mutatott rá, hogy a játék a legelső rész óta alig változott. Ez egyébként igaz természetesen a God of War III-ra is: miközben a legelején a videojátékok történelmének legepikusabb pillanatában vehetünk részt, hozzá kell tenni, hogy (egy-két látványosabb mini-játékot leszámítva) a folytatás eléggé klasszikus mederben hömpölyög – különösen mai szemmel nézve.
Ó és igen: amennyiben herótotok van már a quick time eventekből, akkor felejtsétek el a God of War III-at, lévén a God of Warokkal váltak igazán „népszerűvé” ezek gombnyomogatós jelenetek.
Veled, vagy nélküled?
A God of War III egyértelműen kihagyhatatlan cím – feltéve, ha a PS4-el még újdonság számodra a PlayStation világa és így PS3-on kimaradt a játék. Ebben az esetben igazából irigyellek is, hiszen 1080p-ben és 60 FPS-sel, feljavított textúrákkal találkozol először minden idők legepikusabb hack’n’slash játékával. Igen, a harc mechanizmusa egy hangyányit elavult, illetve ez a fix kamera már kicsit tényleg old school, de akkor is egyértelmű, hogy ha új PS tulajdonosként egy PlayStation 4 dorombol a HD tévéd alatt, akkor God of War III-mal kell etetni, nincs mese!
Abban az esetben, ha már játszottál a PS3-as verzióval, akkor tisztában kell lenned vele, hogy ez egy az egyben ugyanaz a játék, semmi jelentősebb DLC, mellékküldetés, új skin, fegyver, játékmód, vagy bármi más, amit manapság az új kiadások mellé szoktak pakolni. Az egyedüli különbség a szebb grafika és a 60 FPS. Mivel a God of War III ráadásul teljesen lineáris játék, az újrajátszási értéke számodra attól függ, hogy mennyire imádod a sorozatot, vagy ezt a részt. Nekem egyértelmű volt, hogy Kratos szerepében meg kell ismét mártóznom a démoni lények, és az istenek vérében, a kedvenc PS exkluzív hack’n’slash sorozatom egyértelműen legjobb részében!
Forrás: Herpai Gergely / PS4pro.eu