2016 MotoGP játékát a Milestone szállítja. A Valentino Rossi: The Game napjaink egyik élő motoros legendája, az olasz Valentino Rossi köré építkezik.
Bár ennek köszönhetően egy-két aspektusban mert újítani az olasz fejlesztőcsapat, ezt csak más dolgok kárára volt képes megtenni, így az évek óta stagnáló játékadaptáció egyet előrelépett, de aztán rögtön hátra is.
Idén nincs MotoGP 16, de mégis van – a Rossi-játék ugyanis teljes mértékben magába foglalja mind a három kategóriát és annak összes motorosát, beleértve az azóta sajnos elhunyt Luis Salomot is. A szokásos beállítások, de köztük egy újabb nehézségi szint, a Very Easy is felbukkant, így ezzel, és a vezetési segítségekkel, amiket megszokhattunk már a Milestone-játékokban, tényleg bárkinek lehetősége van világbajnoknak lenni a gyorsasági motoros kategóriák valamelyikében.
Ezeken felül pozitívumnak említeném meg Valentino Rossi akadémiáját is, hiszen nem csak a Moto3/Moto2/MotoGP versenyeken kell helyt állnunk, hanem az olasz világbajnok saját rendezvényein is fel kell mutatnunk teljesítményünket.
Többfajta eseményen kell szerepelnünk Vale szárnyai alatt. A Flat Track (magyarul salakpálya) másfajta vezetési stílust igényel, mivel itt csúsztatnunk kell a motorunkat, hogy ne guruljunk le rögtön a pályáról. Ennek az Americana változata kieséses rendszerű: két körös versenyeken az utolsó két pilóta esik ki addig, amíg csak négy versenyző marad, aztán ők egy négy körös futamon döntik el, ki nyeri a rendezvényt. Az Enduranch legalább (!) 12 körös verseny salakpályán, ahol egy kör közelít a két perc felé is.
Ennek az a sajátossága, hogy három körönként le kell állnunk a pálya szélén egy ponton, hogy váltótársunk vegye át a stafétát – a karriermód során így akár Rossi bőrébe is bújhatunk. Ez közel sem egyszerű feladat, legalább 23-24 perc egy ilyet lefutni. Ralizni is tudunk, mégpedig két pályán, a monzain és a misanóin – utóbbiból csak két pálya van, míg az előbbiből kilenc, és ezek a régi pályavezetést is használják. Vezetés közben nem nagyon tűnne fel a különbség, de van azért valamennyi.
A Monza Rally Show kapásból mind a 9 special stage-et elvárja, hogy végigvezessük mitfárerünkkel, és ehhez mindenki egyenautót, egy Ford Fiestát kap – az autónk a pályák között automatikusan kijavításra kerül. A Monza Masters egy speciális körpálya, amin három kört kell mennünk, kieséses rendszerben három meccset kell futnunk; a riválisunk a körpálya másik felén kezd. Itt nincs nyolcas alakzat, csak néhány nagyon szűk hajtűkanyar.
Van még a Drift Race, itt egy Ford Mustangban kell a misanói pálya négy változatának valamelyikén a legtöbb pontot szereznünk. (Hat pálya van, de a négyből kettőnek van visszafele változata is, de azt nem számolnám külön.) A Yamaha YZR R1M-es futamok pedig a Grand Prix pályákon egyenmotoros küzdelmeket ígér, a moci pedig elég gyors!
A fentiekkel nagyjából össze is foglaltuk, mi is az eltérés a játékmenet tekintetében a Valentino Rossi: The Game és a MotoGP 15 között. Vannak újítások rendesen, és még van mit említenünk; a MotoGP/3/2 2016-os komplett stábja mellett a MotoGP 2015-ös pilótáit és motorjait is kipróbálhatjuk, de ez még csak a kezdet: korábbi négyütemű MotoGP pilóták/motorok is elérhetőek 2002-től 2014-ig, és persze az összes szezonbeli Rossi játszható.
Az 500cc-ből, a MotoGP elődjéből is válogathatunk 2000-ből és 2001-ből, illetve kivételként Alex Barros 2002-es Hondája is még ott figyel a kicsit szűk listán. A kétütemű fél literesek mellett a 250 és 125cc is még kínál néhány motoros/motor párost: 1996 és 1999 között néhány nevesebb párosítást vezethetünk.
A Sebastien Loeb Rally Evo-hoz hasonlóan a főszereplő itt is kapott egy külön menüpontot. A Historic Eventsben húsz eseményt kell megnyernünk – megelőzni egy pilótát és tartani egy pontig a vezetést, befejezni a versenyt az első helyen, a riválisunkat időben megelőzni, ilyesmi. Ezért egy halom VR pontot (a játékbeli kreditet) kapunk.
Kihívhatjuk magát a Doktort is – Valentino Rossi köridejét meg tudjuk-e dönteni? A Challengesben Rossi választja a pályát, a motort és a köridő megdöntése a feladatunk, ez gyakran cserélődik. A Rossipedia az olasz legenda legfontosabb eseményeit mutatja be az utóbbi két évtizedből. Leírni is hihetetlen, de igaz: 1996-ban debütált Valentino! Bukósisakok, speciális festések, satöbbi – ezeket mind nekünk kell megvenni egy tonna kreditért.
Karrier módot is kapunk a Valentino Rossi: The Game-ben. Rossi szárnyai alá kerülve kell a többieknek megmutatni, hogy nem véletlenül kerültünk az akadémiába. Moto3, Moto2, MotoGP szezonok, keverve az akadémia eseményeivel, amiket már korábban leírtam. A versenyek során pilótánk tapasztalati pontokat szerezve szinteket képes lépni. Igen. Hét tulajdonsága fejlődhet: fékezés, esőben/nedves pályán való vezetés, gázadás kezelése, agilitás, kanyarvétel, testtartás, fizikai kondíció – bizony, versenyzőnk elfáradhat a verseny alatt, így pedig nehezebb úton maradnunk.
Ha jók vagyunk a Valentino Rossi: The Game-ben, a nulladik szezon bevezetése után az első szezon második felében már a MotoGP-ben lehetünk, a szezon végén pedig már Rossi csapattársa lehetünk a gyári Yamahánál. Közben a sikereinkkel „tiszteletet” (ez kell az erősebb csapatokhoz való leszerződéshez), illetve VR-pontokat gyűjtünk; ha az elvárásokat túlteljesítjük, illetve a segédleteket kikapcsoljuk, nagyobb nehézségi szintre rakjuk a játékot, százalékos arányban többet kaphatunk mind a kettőből.
Az új események (mint például a drift) előtt nincs oktatómód a Valentino Rossi: The Game-ben, nem, ezt nem érdemes a menüben keresni. A le mans-i pályán az egyik táblán, ami az első sikán után a bal oldalt van a lejtőn, át lehet hajtani, no komment. A motorosunk továbbra is hirtelen pikk-pakk újra motoron van, semmilyen átmenet nincs, nincs a motorunk után rohanás, úgyhogy ez nem életszerű, mint ahogy az sem, ahogy Philip Islanden Lorenzót sikerült belevezetnünk a boxutca falába…
PC-s játéktesztjeink elkészítéséhez ASUS ROG eszközöket használunk.
A teszthez a játékot a Konzolvilág biztosította.
