Valamiért kimaradt eddig a The Witcher 3: The Wild Hunt tesztelése. Lényegében be volt tervezve már a megjelenés környékén – ami több, mint 1 éve volt már – de mégis váratott magára. Most kikerestük a gyűjteményből, leporoltuk, és PC-s verziót helyeztük nagyító alá.
Kultikus szörnyvadászunk, Riviai Geralt visszatért az elképesztően sikeres lengyel RPG sorozat harmadik részében. A The Witcher 3 nem csak egyszerűen tovább javított szinte mindenen, ami már az előző részekben is szinte tökéletes volt, de ez a kelet-európai játék a kvintesszenciája annak, amit 2015-ben egy nyugati, nextgen RPG-nek nyújtania kell.
Riviai Geralt, a karizmatikus, sztoikus, szarkasztikus humorú mutáns szörnyvadász, akit mindenféle érzelemtől megfosztottak a játékvilág igazi ikonikus figurájává vált. Ugyanakkor Lengyelország igazi nemzeti győzelméről is beszélhetünk: nem véletlen, hogy a The Witcher 2-őt Barack Obama elnöknek adta ajándékba a lengyel miniszterelnök, amikor az Xbox 360-as játék megjelent a boltokban. Mekkora sikerét jelenti már nemcsak a játékvilág kreatív iparágának, hogy egy videojátékot adnak ajándékba az USA elnökének?
Először 2006-ban találkoztunk a Witcher akkor még béta verziójával egy sajtóúton. Azonnali, villámcsapásként érő szerelem volt: már akkor rajongójává váltunk a játéknak, amikor a legelső, béta verziót próbáltuk ki, pedig azzal még voltak gondok, rendesen.
Azóta perszer már végigjátszottuk az első két rész megjelenésük alkalmával is, sőt, idén még egyszer, mind a kettőt, nem csak azért, hogy olyan mentéseket importáljunk át, ahogy mi akarjuk (különös tekintettel a szereplők sorsára nézve) sokkal inkább át akartuk élni ismét az első két részt a The Witcher 3 előtt.
A The Witcher 3: The Wild Hunt-ot PC-n is játszottuk. Ennek köszönhetően a lehető legszebb grafikát tudtuk kipréselni a játékból, amit csak az amúgy igen combos hardver megengedett.
Bár a Witcher sorozat nagyon sok eredményére lehet büszke, de a legkáprázatosabb ékessége mégiscsak a gazdagon szőtt történetei, amelyik minden részt kíséri. Természetesen ez a The Witcher 3 esetében sincs másképp.
Ezúttal a mi cinikus és évszázados korú szörnyvadászunk Cirillát (vagy inkább „Cirit”, ahogy a legtöbben ismerik) keresi, aki egyszerre volt Geralt tanítványa és fogadott lánya is. A lány fehér hajával és sebhelyes arcával egyébként hasonlít is Geraltra – szinte olyan, mint női megfelelője lenne, pedig ő nem esett át a witcherek alkímiát és mérgeket is felhasználó kiképzésén.
Igen, az alaptörténet ezúttal valóban viszonylag egyszerű, ugyanakkor irtózatos mennyiségű történeti elem, vicces, vagy érdekes karakterrel találkozhatunk, izgalmas főküldetésekben és mellékküldetésekben vehetünk részt. Geralt of Rivia többek között politikai játszmák részesei is lehetünk, mágusok bőrét kell megmentenünk a máglyától (köztük az előző részben lévő szerelmünkét, Triss Merigoldét is).
Ha már Trisst megemlítettük, nem feledkezhetünk meg a „legújabb” szerelméről, Yenefer of Venderbergről sem, aki Sapkowski eredeti regényei és a Witcher előtörténete alapján Geralt of Rivia „igazi” szerelme (erre mondaná azt Berrr barátom, hogy „élete nője”), de olyan színes, érdekes figurákkal is, mint a Bloody Baron, a Croogbag bog boszorkái, vagy Dudu, az alakváltó doppler.
„Igaz szerelem”, meg „élete nője” ide, vagy oda, Geralt mindig is nagy szoknyapecér volt és itt ismét hódolhat a gyengébb nemnek – többek között egy olyan hideg, szőke szépségnek, mint Keira Metz, aki nemcsak igazi bombázó, de ráadásul még okos is. (Vigyázni is kell ám vele…) Miközben a Witcher 2 elég kiábrándító volt a szerelmi szálak és jelenetek mennyisége tekintetében, itt végre ismét dúskálhatunk ezekben.
Persze nem csak az erotikus jelenetek elsőrangúak, hanem mindegy küldetés és mellékküldetés mellé jár egy rendkívül látványos átvezető jelenet – még akkor is, ha csak egy egyszerű paraszttal állunk le beszélgetni. Ezeknek, és a játék elsőrangú történetének is köszönhetően még sem éreztem ennyire, hogy a részese lennék egy szerepjátéknak.
Ez a hihetetlen gondosság, amellyel a fejlesztők a legapróbb részletekre művészi gonddal figyelnek természetesen a játék grafikájára is jellemző. Az Észak Királyságok világa elképesztően látványos a vibráló színeknek, és hihetetlenül részletes környezetnek és kidolgozott karaktereknek, PC-knek és NPC-knek köszönhetően.
A játék fantasztikusan hangulatos zenéjéről és hangvilágáról sem szabad elfelejtkeznünk. Külön elismerést érdemel a szinkronrész, és minőségi színészekkel – az angol szinkronnál a készítők még arra is ügyeltek, hogy változatos akcentusú színészeket keressenek a különféle vidékekhez, vagy fajokhoz. (Hála a jó égnek, hogy a szinkronba most magyar forgalmazó nem kontárkodott bele, mint annak idején a The Witcher magyar verziója esetében.)
Ehhez még elképesztő hangeffektusok is párosulnak: hallani a fák lombjainak suhogását, a szél süvítését, tényleg olyan érzésünk van, mintha ott lennénk egy erdő kellős közepén, de a városok főterén, vagy a kocsmákban előadő zenészek is elsőrangú hangulatot teremtenek.
Továbbá az összecsapások során hallható zenei betétek is rendkívül dinamikus, pörgősek, hála a PERCIVAL nevű együttes (egyébként rendkívül dekoratív) énekeshölgyei vokáljának, barangolásaink során pedig gyakran borongós, baljós, vagy szomorkás dallamokat hallhatunk, ahogy időnként az elhagyott falvakkal, vagy a háború borzalmaival szembesülünk.
A játék amellett ahogy audiovizuálisan elsőrangú, ugyanakkor elképesztően autentikusnak is tűnik, hatalmas középkori városokkal, rusztikus kis falvakkal. Persze ezek nem elhagyatottak: gazdag polgárok, lecsúszott, szegény koldusok, tolvajok és banditák, és más bűnözök, a bájaikat áruló kurvák járkálnak a városok utcáin, a főtereken táncosok, tűznyelők szórakoztatják őket, míg a mezőkön parasztok művelik a földeket, a kis vidéki falvakban pedig rongyos gyerekek táncolnak a pocsolyákban.
Mindeközben a háború nem kíméli az országot: mindenhol azt beszélik, hogy a katonák nőket, fiatal parasztlányokat erőszakolnak meg, mészárolnak és fosztogatnak mindenfelé. No és természetesen nem hiányozik az irgalmatlan tömérdek mennyiségű, sokféle szörnyeteg sem, a mi Witcherünknek tehát bőven akad munkája.
Szerencsé Geraltnak rengeteg fegyver és varázslat áll rendelkezésére, hogy a szörnyektől és az okvetetlenkedő emberi ellenségektől is egyaránt megszabaduljon.
Miközben nagyon sok játékos panaszkodott a Witcher 2 harcrendszere miatt, a Witcher 3-ban ezt szinte tökéletesen sikerült megvalósítani.
A karddal, pallossal, fejszével való vívás gyors, dinamikus, kemény és nagyon véres, ugyanakkor figyelnünk is kell a támadás, védekezés, ellentámadás, gyors és erős ütések megfelelő ritmusára. Hacsak hűbeleGeralt módjára esünk neki az ellenségnek, és nyomkodjuk a támadásgombot, akkor elég nagy eséllyel hagyjuk ott fogunkat – különösen nehezebb szinten.
Ezek a támadó és védekező mozdulatok talán komplexnek tűnnek, de harc közben az irányítás ezúttal tényleg tökéletes. Mindegyik gombnak megvan a maga funkciója: X-szel tudunk félregurulni, a körrel félreugrani, a háromszög és a négyszög pedig a nehéz és gyors támadásokért felelős.
A harc egyébként – bár annyira nem nehéz, mint a Bloodborne-ban, vagy a Dark Souls részekben, ugyanakkor egy-egy rosszul bevitt ütést, kihagyott védelmet néha keményen büntet a játék. Amikor például egy gyors vágással próbálkozol be, miközben éppen lecsap az ellenség, akkorát nyes le az életerődből, hogy csak lesel, mint Rozi a moziban. Ettől függetlenül nem rossz taktika az sem, ha gyors csapásokkal operálsz, mert az ellenség gyakra hátratántorodik tőle, csak vigyázz rá, hogy milyen ritmussal, mikor csapsz le. Ne felejtsd: nem nindzsa, hanem Witcher vagy.
Szerencsére, amellett, hogy Geralt kiváló vívóbajnok, witcher képzésének köszönhetően a mágikus képessegei és az alkímiában való jártássága is elsőrangúak. Nehéz szinten alaposan meg kell tanulni és használni ezeket a képességeket, nem lesz elég csak kaszabolni. Ilyenkor a harc előtt is elő kell készülni a nehezebb összecsapásokra, illetve közben is megfelelő mágikus képeségeket kell bevetnünk: például egy dús szőrzettel rendelkező szörny ellen nem rossz taktika, ha az Igni tűzvarázslatot használjuk.
A vívás és a várazslatok mellett az alkímia tudománya is segíti hősünket: különféle varázsitalokat, kardra kenhető olajokat, mérgeket és tinktúrákat készíthetünk el egy relatíve egyszer rendszer segítségével.
Harcon kívül bármikor elkészíthetjük ezeket és szerencsére nem hiányoznak a hozzávaló virágok, gyümölcsök a szörnyekből kiszedett belsőségek sem – csak körbe kell néznünk az erdőkön, mezőkön, házak polcain, ládákban, recepteket pedig a kereskedőktől is vásárolhatunk.
Végül nem szabad elfelejteni az elképesztően jól megírt és remekül kidolgozott dialógusrendszert sem. Rengeteg lehetőségünk nyílik a beszélgetés irányának megfelelő módon való alakítására és a jól kiválasztott válaszoknak tényleg amelynek komoly befolyása van az események alakulására.
Geralt nem valami fehér lovon ülő herceg: cinikus, professzionális szörnyvadász, érzelmek és morális kötődések nélkül, és ez a viselkedésére is jellemző, egyedül a párbeszédek során tudod ezt némileg befolyásolni.
Annak ellenére, hogy nagyon kevés válaszról tudjuk eldönteni, ezek a válaszok mégis alakítják hősünk jellemét: egy érzelemmentes „zsoldos” típusú karakterré, vagy egy aránylag „jó fej”, érző emberré. Geralt nem egy általunk generált hős, mint a Dragon Age játékokban, de mégis százszázalékosan azt érzed, hogy te alakítod a sorsát és jellemét.
A Witcher 3: Wild Hunt nagyon magasra emelte a lécet azáltal, ahogy a eredeti Sapkowski regényekben bemutatot világot ábrázolja. Tele van igazi komoly – gyakran komor – történetekkel, sötét hangulatú mesékkel, a pogány szláv kultúrát idéző legendákkal. Igazi érzelmi reakciókat, gondolatokat vált ki. A játék története briliáns, a harc kifinomult és jól irányítható, a legnehezebb szinten pedig igazi kihívás. Ebben a mostani játékvilágbna, amikor már annyi egy kaptafára készült, unalmas, egymásra hajazó open world játék készül, a The Witcher 3: The Wild Hunt igazi csiszolt gyémánt. Nincs mese: Geralt kalandja mestermunka.
PC-s játéktesztjeink elkészítéséhez ASUS ROG eszközöket használunk.
A teszthez a játékot a Konzolvilág biztosította.
Az online (Instagram, Facebook, Twitter) és egyéb kommunikációhoz ASUS Zenfone okostelefonokat használunk.
Együttműködő partnereink: Acer, ASUS, Camera Kft., Canon, Gigabyte, EPSON, Sony PlayStation, Nintendo, G DATA, Konzolvilág
