Ismerjük a jól bevált Dark Souls receptet: agresszióra épített, egyébként remekül hangolt részelemek; a Bloodborne sem bízott semmit a véletlenre. A Sekiro esetében inkább a karaker fejlesztése, jellemének megerősítése a cél. Teszt.
Itt ténylegesen minden a harcra, valamint a kifinomult, ezt körülövező rendszerre építkezik. Mindezt annyira jól tálalja a játék, hogy nagyjából eszünkbe sem jut, hogy bizony itt ténylegesen erről szól minden, ez a vonal van fókuszban. S az is bizonyos, ha jól tesszük dolgunkat, túl nagy probléma nem ér minket a játék folyamán.
Tehát a Sekiro egyértelműen sarokba állítja a Dark Souls és Bloodborne taktiai- és harcbéli stratégia-megoldásait. Ne felejtsük el, hogy a műfaj elkötelezett hívei pontosan a már meglévő részletek finomítására, vagy épp életszerűbbé tételére vágytak. A Sekiro-val meg is kapják végre, amit szerettek volna, mindezt úgy, hogy közben kellőképp megy az adrenalin egekbe pumpálása, sok-sok izgalommal és néha már-már idegtépő folyamatok levezénylésével.
A Bloodborne-ből ismerős lehet maga a harcrendszer támadásra fókuszáló opciója, de e téren is merítettek a From Software-nél a Dark Souls-ból némileg valamennyit. Ugyanakkor a karakter mozgása, a harci folyamatok felépítése nem lett agyonbonyolítva. Néhány esetben talán kifejezetten szimpla lehet a harcrendszer: elég egyetlen ütés, és az ellen máris padlót fog. Az NPC-k mozgása úgy 50 százalékban kiszámítható, de ez nem azt jelenti, hogy az AI túlzottan buta vagy butított lenne, ellenkezőleg. Annyi azonban szükséges, hogy a támadók mozgásösszetétele alapján ki tudjuk következtetni mozgás-sorrendjüket.
Ami külön jó a Sekiro-ban, az a folyamatos respawn. Így ha netán elhalálozunk egy kegyetlen szabdalás közben, a legutolsó autosave-es checkpointtól folytathatjuk. Ez remek lehetőséget nyit arra, hogy megismerhessük A-tól Z-ig a játék harcrendszerét, illetve okulván hibáinkból a következő soros etapnál már kiküszöböljük azokat.
Karakterünk Wolf névre hallgat, és számos trükköt bevethetünk általa egy-egy csatározásban. A legkedveltebb, s egyben legjobban hasznavehető fegyver egy axe, amellyel ugyan lassabb csapásokat, suhintásokat mérhetünk az ellenre, viszont azok igencsak erőteljesek, és képesek akár masszív pajzsokat is porrá zúzni pillanatok alatt. Így a gyengébben felszerelt ellenséges NPC-k lefegyverzéséhez ez lehet az egyik legjobban járható út.
Természetesen a Sekiro-ban lehet vásárolni ingame currencyért mindenféle jó dolgot: kieglészítőket, armort, fegyvert egyebek mellett. A valuta neve Sen, és legtöbb esetben az ellenfelek kizúzása után loottal szerezhető be. Hasznos beszerezni például mindig elegendő puskaport, vagy épp a már meglévő armorunk és fegyvereink széles upgrade-jeit.
Wolfnak folyamatosan fejlődnek a képességei is, tapasztalatpontokat szerezhetünk számára minden egyes hűvösre tett ellenfél után.
A Sekiro komoly lopakodómechanizmust is kapott. A HUD mutatja, hogy az épp aktuális lopakodás közben mekkora esélye van annak, hogy lefüleljenek, mennyire hangos ténykedésünk. Nyilvánvalóan ez az abilitynk is fejlődilk folyamatosan, tehát a sztori előrehaladtával egyre ügyesebben vagyunk képesek lesből támadni.
Grafika tekintetében sincs oka panaszra a Sekrio-nak, főként PC platformon, lehetőség szerint HDR monitorral elegyítve félelmetesen életszerű az egész tálalás. Mindehhez nagyban hozzátesz a remekül megválasztott zenei világ, de maguk a hangeffektek, zörejek is kitűnően el lettek találva.
