Alapjában véve nem volt nehéz kritikát írni az Overwatch univerzumáról, annak részleteiről. Mint tudvalévő, szerkesztőségünk tagjai nagy World of Warcraft rajongók. Szinte a kezdetektől fogva figyelemmel kísérjük a saga alakulását, rezzenéseit – bár most kicsit leült ismét a sztori, de betudható annak, hogy a soron következő kiegészítő nyár végén érkezik – ilyenkor mindig ez van.
A WoW mellett párhuzamosan majd’ 10 évig fejlesztési projekt szinten emlékezhetünk a Titan kódnevet kapott mmorpg-re, amiből aztán semmi nem lett – a Blizzard döntésének értelmében az ott felhasznált és elkészült elemeket új köntösben álmodták újra. Talán ez lett maga az Overwatch, ami meglepő módon FPS stílusban várta, várja a megszállottabbakat.
Történet konkrétan nincs, legalábbis velős, húzószálakkal megspékelt értelemben véve. Van azért egy átfogó, igen szimpla kerettörténet, ami indokolja, miért esünk egymásnak, de tényleg totálisan elhanyagolható. S nem meglepő módon sztori mód, vagy ha jobban tetszik: kampány mód sincsen. Ez nagy kár.
Tehát kicsit bosszantó fentiek hiánya. A másik ma igen divatos megközelítés a multizás – a legyőzhetetlen, godmódot előnyben részesítő önjelölt sheriffek ideje leáldozóban lehetne már; ezekből akad szép számmal egy ilyen jellegű játékban, mint az Overwatch. Persze kinek mi, aki történetorientált, az keressen egyértelműen mást (most alapból a Dying Light jutott eszünkbe, mint FPS – bár abban is van multiplayer, és egész pofásra sikeredett).
A gyorsmeccsre kattintva elég hamar játékba is kerülünk és az első, hogy karaktert kell váltanunk. 21 karakter közül tudunk csemegézni, melyek 4 kasztba vannak sorolva: Defense (védekező), Offense (támadó), Tank és támogató (support). Habár sok online játékban lehet karaktert választani, de itt, ami megkülönbözteti őket leginkább azok a fegyverek és képességek. Mindegyiknek egyedi fegyvere van, ami a kardtól, a pisztolyon, a gépfegyveren át, a rakétavetőig terjed, ugyanakkor képességekkel is fel vagyunk ruházva.
Ezek is alapvetően teljesen más és más játékstílust követelnek meg tőlünk. Jól ki van találva, hogy igazából minden karakter képessége és fegyvere erős valamelyik másik karakter ellen – akit ha sokáig ölünk, akkor meccs közben karaktert vált és jön olyannal, ami nekünk nem lesz túl kellemes. Szóval a karakterek tekintetében igazából nem csalódtunk: volt, amivel nagyobb pusztítást végeztem, mint 3 atombomba egyszerre. Tény, hogy idő kell, amíg mindenki felfedezi a magának legjobban tetsző és kezelhető karaktert és ez óriási mélységet adhat a játéknak.
Nem úgy sajnos, mint a játékmódok esetében. Az Overwatch egyik legnagyobb hiányossága, hogy összesen 3 játékmódot tartalmaz, ebből kettőben hozzávetőlegesen ugyanaz van (területet kell foglalni), a harmadikban egy autót kell tolnunk a célig. Értelemszerűen az ellenséges csapat ezt akarja megakadályozni minden nekifutásunkra.
Fejlődési rendszer is van a játékban (aminek egyébként nincs felső határa), viszont a szintlépéskor kapott jutalmakkal semmilyen előnyre nem fogunk szert tenni a meccsek során. Minden szintlépéskor kapunk egy lootboxot, melyben 4 random item van. Ezek lehetnek skinek (kb a legértékesebbek), beszédhang a karakterhez, és a többi. Karakterenként egyébként több, mint 50 van, tehát összeszedni mindent elég időigényes lesz. Hacsak nem akarjuk elkölteni valós pénzünket plusz exrta lootboxokra.
Pozitív, hogy az Overwatch játék jobban díjazza a játékunkat, ha összedolgozunk a csapatunkkal. Észrevehető, hogy (ellentétben a többi online FPS-ek 90 százalékával) itt a csapattagok valóban próbálnak küzdeni együtt a közös célért.
Grafika tekintetében nagybetűs átlagról beszélhetünk-írhatunk, a tálalás hasonló a Blizzard játékainál megszokottakéhoz. Amolyan szokványos karikatúra-szerű ábrázolásmóddal, inkább viccesnek hatóan, mintsem félelmet keltően – pont úgy, ahogyan az elvárható.
Az Overwatch alapvetően PC platformon került tesztelésre, viszont párhuzamosan az XBox One verziót is sikerült górcső alá vennünk. A különbség mindösszesen annyi, hogy a grafikus felbontás nyuilván testre szabhatóbb PC-n, a hardverkonfigurációnk szab csak határt a részletességnek, szemben az X1 720p-re emlékeztető, elmosott textúráinak.
Szerethető hanghatások és effektek is jellemzik az Overwatch-ot, itt sem kapunk semmi egyedit, vagy eddig nem látottat. Ha mérnünk kellene egy képzeletbeli skálán, 10-ből úgy 6 pontot kapna. De azt igen masszívan; bár lesz a teszt végén szokásos értékelősdi, ott majd részletekbe menően pontozunk.
