Régóta vágytuk az Underground érzést? Újra hozzá akartunk nyúlni egy autó karosszériájához? Azt akartuk, hogy zsaruk kergessenek az éjszakában? Ezeket most mind megkapjuk a reboot-olt Need for Speed játékban. Az, hogy mindezt milyen formában kapjuk, már egy másik kérdés.
Valahogy így lehetne pár mondatban összefoglalni a tapasztalatokat a legújabb Need For Speed kapcsán. Bár a játék nem mai, több, mint fél éve a piacon van, ennek ellenére úgy gondoltuk, megér egy misét, hiszen a 2015. novemberi megjelenés óta számos pluszt, javítást kaptunk.
Egyébként a Ghost Games most nagyon odafigyelt a rajongók kéréseire és nagyjából teljesítette is azokat, viszont így sem ajándékoz meg minket azzal az érzéssel, amit az Underground-Most Wanted-Carbon szentháromság adott. Jó, a tuningrendszert visszakaptuk a rendőrökkel együtt és végre elfelejthetjük a kötelező driftelést minden kanyarban. Tehát úgy látszik, az NFS elindult a jó úton, viszont egymagában még nem fogja megmenteni a sorozatot.
Egy biztos, már semmi köze az előző korszak részeihez, amik leginkább a Burnout szériára hajaztak, ergo az út, amire most az NFS lépett, nem a pusztulásba fogja taszítani a szériát. Viszont egy ilyen mondat után mindig van egy DE, ahogy itt is. DE miért így akarták feltámasztani a fentebb említett szentháromságot? Nézzük, miből élünk…
A történetet ismét valódi szereplőkkel játszatja el az EA, ahogy tette azt régen is a Most Wanted-ben vagy a Carbon-ban. Ez már ott sem volt a széria erős oldala, de ez még beleférne. Viszont a mostani reboot szereplőinek játéka annyira izzadtságszagú, mint egy lepukkant konditerem levegője. Itt egyszerűen annyira szuperlaza mindenki, hogy azt vártam, mikor folynak le a képernyőről, vágod tesó? A párbeszédek olyan szinten szlengekben íródtak, hogy be kellett kapcsolni a feliratozást, hogy megértsük a lényeget (bár néha feliratozva se volt vágható, hogy miről vakerálnak a spanok). Mi magunk pedig továbbra is a némaság ködébe burkolózva bambán, minden reakció nélkül hallgatjuk végig a beszélgetéseket akkor is, ha éppen nekünk magyaráz valaki.
A történet viszont valamilyen szinten érdekesebb, mint az azt játszó színészek. Ventura bay megtelik különböző élő legendákkal az autós világból úgy, mint az autóépítő Nakai San, a driftkirály Ken Block, az illegális versenyek sztárja, Moroshi San valamint a sebességmániás Magnus Walker és a Risky Devil névre hallgató autós banda. Mivel mi is az ő szintjükre akarunk kerülni és a pontozási rendszer adott ehhez, mindent meg kell tegyünk azért, hogy felfigyeljenek ránk. Mindegyik barátunk húz valamelyik sztár irányába, szóval, ha teljesítjük az általuk adott versenyeket, közelebb kerülhetünk valamelyik nagy névhez.
Valóban visszakaptuk a tuningrendszert, ami a maga nemében elég mély és részletes lett. 52 autón módosítható a karosszéria szinte minden porcikája, persze nem lehet Mad Max-et idéző gyilkos négykerekűeket építeni, de mindenféle légterelővel, kipufogóval, nyomtávszélesítővel felszerelhetjük járművünket. Összesen 21 ponton alakíthatjuk át verdánkat, beleszámolva, hogy ezekből az első és hátsó sárvédő ívek, lámpák, szoknyák, felnik duplán számítanak. Autónk színét pedig különböző csúszkákon tudjuk kiválasztani (szín, élénkség, világosság, mennyire legyen metálos vagy matt). A kocsinkat tele is szórhatjuk matricákkal, ebből 12 csoport van, amik lehetnek egyszerű ábrák, csíkok, nonfiguratív rajzok, tuning cégek logói, betűk és a többi, megszámlálhatatlan mennyiségben.
Ha készen vagyunk az külső kipofozásával, akkor bele is vethetjük magunkat az autónk motorjának fejlesztésébe és menettulajdonságainak állítgatásába. Minden járművet 21 részen fejleszthetünk, a légszűrőtől kezdve a kuplungon és a gyújtásrendszeren keresztül, egészen az állítható tulajdonságú futóműig, kézifékig.
A nagy tuning áradat után, a garázsból kigurulva egy egész szép látvány tárul elénk, a Frostbite 3-as motor szépen teszi a dolgát, szinte filmszerű élményben lehet részünk. Az audió részleg is csak hozzáad az játékhoz. Szépen durrognak a kipufogók, üvöltenek a motorok és zene szempontból is sikerült olyan listát összeválogatni, amit azóta hallgatok vezetés közben, hogy nyilvánosságra lett hozva pár hete. Tehát a kép és a hang ott van a szeren, egy pillanatra sem szaggat be és ami még nagyobb pozitívum, én nem találkoztam semmilyen hibával, buggal, bajjal, ami mostanában egy friss cím tekintetében nagy erény. Alap hiányosságokkal viszont annál inkább.
Az új NFS nem rossz, de sajnos nem is egy mestermunka. Talán a leginkább felháborító hiányosság, hogy valamiért nem került bele a manuális váltási lehetőség. Reméljük, hogy ”csak” elfelejtették, mert ez egy AUTÓS játék. Ki az, aki 3000-4000-nél elváltja a sebességet egy autóversenyben? A másik hiányosság számomra, hogy a matricákat nem lehet tükrözni, így elég bonyodalmas egy az egyben, szimmetrikusan elhelyezni ugyanazt a matricát az autó két oldalán. Reméljük, a közeljövőben ezeket orvosolja majd a Ghost egy frissítéssel.
Ezzel viszont még nem ér véget a problémák listája. Az állítható kezelés akármennyire variálható, nekem még nem sikerült megtalálni azt a beállítást, amivel tökéletesen be tudom venni a kanyarokat és ki tudom kerülni a forgalmat/tereptárgyakat. Vagy azonnal dobja a farát az autó, vagy piócaként tapad az aszfaltra és nagyobb sebességnél már ki is egyenesítettünk egy kisebb ívű kanyart.
A rend őrei szinte csak dísznek vannak, egy negyed órás, direkt nagyon rongálós, több mint 12 ezer dolláros büntetéssel fenyegető üldözésnek is véget tudtam vetni, amikor ráléptünk a gázra. Se erősítés, se útlezárás/szöges ágy (pedig annak kell lennie), egyszerűen mennek a delikvens után egy Ford Crown Victoriával vagy egy Dodge Charger-rel, amíg tudják tartani a tempót. Vicc kategória.
Továbbá az is elég zavaró, hogy nem minden autón módosítható minden karosszériaelem. Lehet, hogy a szerencsétlen választások miatt, de nálam 5 autóból az ötödiknél sikerült megváltoztatni a sárvédő íveket és a lámpákat. Utolsóként pedig csak egy érdekesség. Minden versenynél észrevehető, hogy a leggyengébb autó is lehagy, majd lelassít, ismét megelőz, újra lassul. Értem én, hogy ezzel akarják fokozni a feszültséget, de ez azért eléggé olcsó húzás.
A haverok folyton hívogatni fognak, akár versenyzünk, akár a műhelyben vagyunk, ami elég idegesítő. Ráadásul a Ghost külön gombot szentelt a telefon felvételének, ami teljesen felesleges, hiszen ez szerintem eddig sem hiányzott senkinek, cserébe elveszi az L1-et, ami akár a manuális váltás egyik gombja is lehetett volna. Az R1-et pedig a versenyek elindítására vagyunk kénytelenek használni. Mindkét akció bőven elfért volna a D-padon, mivel ott csak a fel gombot kell használnunk a térkép előhívására, a többi irányhoz nincs funkció rendelve és a gombkiosztás természetesen nem módosítható.
Az idei NFS állandó online kapcsolatot igényel, amiről szintén kiderült, hogy teljességgel felesleges. Érthető lenne, ha session-ben játszanánk folyamatosan, de ez nem így van, ugyanis a többi ”felhasználó” is ugyanolyan szabadon kószáló bot, mint amivel az Underground 2 pályáján találkozhattunk. Sajnos az állandó kapcsolat csak ahhoz kell, hogy az általunk, vagy a rendszer által automatikusan készült fényképek azonnal megosztásra kerüljenek a Need For Speed zárt rendszerében. Ennek köszönhetően az is előfordul, hogy egy pillanatnyi netes probléma és hopp, a játék kidob a magából, akármit is csinálunk éppen.
Ha valamiben biztosak vagyunk az új résszel kapcsolatban, az az, hogy teljesen vegyesek az érzelmeink. Maga a széria tényleg jó útra lépett ezzel a vonallal, tényleg örülünk is neki, hogy ebbe az irányba terelődik a sorozat. Viszont a hibái természetesen sokat rontanak azon, amit elérhetett volna ez az epizód. Megvan benne a potenciális jó játék, de még sokat kell javulnia ahhoz, hogy felérjen a szentháromság szintjére. Azonban abból a szempontból mindenképp előrelépés, hogy már nem a Burnout-ra hasonlít, valamint a járműpark is előnyére változott. Talán egy valódi Underground 3 felé tart a Ghost?
PC-s játéktesztjeink elkészítéséhez ASUS ROG eszközöket használunk.
A teszthez a játékot a Konzolvilág biztosította.