Többször is feltettük magunkban a kérdést, miközben nyüstöltük a játékot: kik is jelentik pontosan a célközönségét a Dirt 5-nek?
A válasz nem egyeszerű, nehéz megválaszolni, és nagy valószínűséggel a Codemasters-nek is az. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Dirt-széria egy olyan sorozatot takar, amely nagy népszerűségre tett szert azzal, hogy néminemű extrém sportkultúrát fecskendezett a Colin McRae Rally sorozatba, amely 2007-ben élte virágkorát. A Colin McRae: The Dirt friss, szórakoztató és mindenképp egyedi volt, s rettentő hamar vált népszerűvé a megjelenés után.
Rögtön kezdjük (vagy folytassuk?) az eredendő probléma feltárásával. Ez pedig az, hogy a nemrég megjelent Dirt Rally szinte ugyanez a séma és tematika; rengeteg laza párhuzam fedezhető fel a két játék között. A Dirt szóló önmagában képviseli mindazt, amit a Dirt Rally sikeresen felépített (sagaként is értelmezhető akár). S innentől fogva nem kertelünk: maga a Dirt 5 remek és zseniális egyben. Persze valószínűleg azért, mert mindannyiunkban él a retróüvágy, szeretjük a rég bevált recepteket, s itt újraélhetjük a lényegiséget. Miért? Mert szeretjük a klasszikus értelemben vett ralijátékok régi stílusát. A Dirt 5 pedig kínosan jól ért mindahhoz, hogy elénk tárja ezt a feelinget.
A Dirt 5 legfontosabb ismérve: nem szimuláció, valós szimulátor, hanem arcade teljes mivoltában. Így teljesen elszakadunk játék közben a realitás talajától, nem probléma visszapattanni a szalagkorlátról, sőt, élvezetes is. gondolkodású, reális vezetés pontosan ott van, ahol az izgalom rejlik. Sok esetben frusztráló, amikor olyannyira realisztikusra próbálják csiszolni a játékélményt, hogy az autóval elindulni sem igazán tudunk, padlógázra keresztbeáll a kocsi a pályán. Ez nem mindig okoz jó érzetet.
Mondjuk azt a fentiekre utalva: a Dirt 5-ben a fékezés opció, amit vagy alkalmazunk, vagy nem. Persze a difficulty ettől függetlenül hangolható, és érezhetően belenyúl az autó irányításába is. Főként, ha karrier módban játszunk, ott azért a chapterek előrehaladtával néha meg-meg izzadunk. Még akkor is, ha ténylegesen arcade a helyzet.
Végeredményben a Dirt 5 kezelése szimpla. Nem szeretünk párhuzamot vonni, de legközelebb stílusban és kivitelben a Forza Horizon áll a legközelebb hozzá, déja vu akad rendesen, főként a kanyarvételeknél. A versenyesemények rendkívül pörgősre sikerültek karrier módban, ez szinesít és jól feldobja az összhatást. Ugyanakkor a testreszabás-funkció is részletes, mint például a fényezések kiválogatása, vagy épp az autó faragása mind teljesítmény, mind pedig kinézet tekintetében.
A Dirt 5 PC verziójának kiforrott grafikája van, főként (és értelemszerűen) 4K felbontásnál bontakozik ki minden úgy, ahogyan annak lennie kell. Az optimalizálás, maga a grafikus engine kitűnő, a 60 FPS közepes konfigurációkon sem lehetetlen. Tesztjein során GTX 2080 VGA-t és i9 CPU-t használtunk, ami jóval meghaladja az átlagot – itt a benchmark töbnb esetben 100 FPS feletti framerate-et mért maximum részletesség mellett.
A Dirt 5 tesztelését Acer Predator gaming eszközökön végeztük.
A Dirt 5-öt a Magnew bocsátotta rendelkezésünkre.
