2000-ben, tehát nem kevesebb, mint tizenhat évvel ezelőtt jelent meg a Deus Ex, a híres cyberpunk FPS nézetű RPG legelső része, majd egy eléggé felejthető folytatás követte három évre rá: a Deus Ex Invisible War. Most pedig itt a Deus Ex: Mankind Divided.
Nyolc évet kellett várni egy újabb Deus Ex részre a 2003-as visszafogott sikerű epizód után: a 2011-es Human Revolution nemcsak kiköszörülte a másik rész okozta csorbát, hanem egyszerre volt egyedi, eredeti ötleteket felvonultató alkotás is, illetve egy olyan cím is, amely méltóvá vált a Deus Ex régi, 2000-es hírnevéhez.
Telik s múlik az idő, már a Human Revolution óta is öt év telt el, most viszont Adam Jensen végre visszatért az eggyel újabb generációra készült Mankind Dividedben – direkt folytatásaként a Human Revolutionnek. Vajon újabb mestermunkával van dolgunk?
2027-re viszonylag elfogadottá vált a mesterséges végtagok alkalmazása – annak ellenére, hogy eleinte mindenki megrökönyödéssel nézte az egyre inkább cyborggá váló embertársait. Annyi ember életét javították, sőt, mentették meg ezzel a technológiával, hogy a társadalom egy ideig nem tekintett ferde szemmel ezekre az emberekre – sokan még irigyelték is őket. Ez egészen az Incidensig tartott…
Az incidens kifejezés igencsak eufémizmus arra a borzalomra nézve, ami történt: egy szer hatására több millió hibrid megőrült és lemészárolt több százezer másikat. Ettől kezdve a gyanakvás és a félelem fészkelt be az emberek szívébe – akár mesterséges, akár valódi végtagokkal rendelkeztek.
2029-ben játszódnak a Deus Ex: Mankind Divided történései, és a augok (a mesterséges végtagokat viselő emberek csúfneve az augmented-ből ered) a társadalom számára tényleges és pusztán vizionált veszélyforrást egyaránt jelentenek. Természetesen ilyen paranoiás, ellenséges helyzetben, amelyben az emberiség ennyire megosztott, a szélsőségek, extrém mozgalmak mindkét oldalon jelentkeznek, szerveződnek. Az augoktól sokan egyszerre félnek és meg is vetik őket, gettókban kell élniük és a gyakran korrupt rendőrség kényének-kedvének is ki vannak szolgáltatva – mint a történelem legsötétebb korszakaiban.
Persze a politikusok, üzletemberek és különféle hatalmasságok is tőkét kovácsolnak a helyzetből: egyesek „térjünk vissza emberiességünkhez” lózungokat szónokolva támadják az augokat, a másik oldalon viszont a mesterséges végtagokat használókból verbuválódott terrorista szervezet követ el véres merényleteket. Ebben a környezetben kell Adam Jensennek, a Human Revolution főszereplőjének és az Interpol nemrég alakult Task Force 29 alszervezet ügynökének helyt állnia. Ha belevágunk a kalandba, tömérdek akció, nyomozás, kaland, lopakodás, számítógépes rendszerek feltörése és párbeszédek várnak ránk.
A Deus Ex: Mankind Divided nagyjából ugyanazt kínálja számunkra, amit már az előző Deus Ex részekben is megszokhattunk: magas pozícióban lévő embereket is érintő összeesküvések, arcnélküli vezetők által irányított terroristák, a bűnözés, korrupció és a feketepiac virágzik, a médiák pedig manipulálják a tömegeket. Vannak azért megmentők is, mint például Janus, az arcnélküli, rejtélyes hacker.
Annak ellenére, hogy egy cyberpunk jövőben játszódnak az események, (sajnos…) mégis tökéletesen illeszkedik a játék a jelenünkbe, és talán ez az egyik legerősebb tulajdonsága. A játék egyébként egyaránt kritizálja a modern nyugati társadalmakat, illetve – mivel az események nagy része Prágában játszódik, ahol egy embertelen, kőkemény diktatúra dúl – hátborzongató számunkra, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem kizárt, hogy ránk a valós világban is ez várhat, nemdebár?
Amikor az utcákat járjuk, a prágai erőszakszervezet (a rendőrség jelen esetben) az utcákon vegzálja a polgárokat, állandó razziák vannak, a lakosságot állandó félelembe tartják. A hangulat csak a bárok, bordélyházak környékén lazább, de azért a feszültséget (különösen a terrorista támadások hatására) szinte mindenhol kézzel lehet tapintani.
A 2011-es Human Revolutionhöz képest persze jelentősen fejlődött a folytatás – ezt leginkább a környezet részletességében, és a karakterek modellezésében mérhetjük le. A Jonathan Jacques-Belletête művészi vezető által kidolgozott grafikai világ elképesztően látványos: a cseh főváros különböző negyedei nagyszerűen keverik a középkori városrész klasszikus építészeti stílusát az új korszak avantgárd elemeivel. Más helyszíneket is elképesztő műgonddal dolgoztak ki a fejlesztők, mint például a nyomasztó gettót, a Golemet, (amely Prága egyik külvárosából vált ilyen hellyé) mindenhonnan lógó kábeleivel, a mocsoktól és nyomortól, rendőri erőszaktól telített utcáival.
Egyszóval le a kalappal a környezet kidolgozásán, amely még inkább érvényesülni tud a különféle időjáráseffektusoknak (eső), vagy a napszakokhoz kötődő fény-árnyék effektusoknak köszönhetően.
Sajnos az összképen egyetlenegy egy részlet ront: bár az utcák, vagy a különféle helyszínek tényleg élettel, emberekkel, vannak tele, ugyanakkor az animációjuk sajnos bőven hagy kívánnivalót maga után. Ráadásul az átvezető jelenetek is régi stílusú, fix, kimerevedett hátérrel történnek, ami még inkább teszi egyszerre sutává és old schoollá a dialógusokat.
Persze ezek a részletek még nem teszik tönkre a játékba való beleélést, köszönhetően a tökéletes környezeti ábrázolásnak, amely egyébként sokban emlékeztet a Blade Runnerre.
A Deus Ex: Mankind Divided világa mind kidolgozottságában, mind a látványvilágában tehát nagyon rendben van, de mi a helyzet a játékmenettel? Több, mint 30 órányi játékidő után biztosan állíthatom, hogy igazi, ízig-vérig deus exes cyberpunk szerepjátékkal van dolgunk. Ez a belső nézetes szerepjáték elképesztően részletes, annyi lehetőség, annyi fejlődési irány található benne – ugyanakkor rendkívül egyszerű átlátni, merre hány méter a rendszerben.
A szerepjátékos szisztéma egyébként sok apró részletben fejlődött is, de azt azért el kell ismerni, hogy az eredeti recepthez nem nagyon nyúltak. Ettől függetlenül RPG-rajongóknak a fejlődési rendszer igazi csemege.
Nagyon sok mindent lehetne még részletesen ecsetelni, akár a szerepjátékos fejlődési rendszerben, akár a különféle frakciókat és titkos csoportokat felölelő történet finomságaiban, de nem akarom a felfedezés örömét elvenni senkitől.
Nem hibátlan a Deus Ex: Mankind Divided. A már említett animáció-béli hiányosságok sokat rontanak azért a játékélményen -különösen a párbeszédek során, amikor furán gesztikulálnak a szereplők. Másrészről – ha már a párbeszédeknél tartunk, meg kell említeni, hogy ezeknek egy része eléggé mesterkélt, vagy egész egyszerűen száraz, unalmas. Furcsa, mert amúgy a sztori nagyjából rendben van – egy-két sablonos, fantáziátlan történeti elemet leszámítva.
Az összecsapások során nem nagyon remekelnek az ellenfeleink sem a mesterséges intelligencia tekintetében, furcsán, természetellenesen, vagy túlságosan kiszámíthatóan viselkednek, elég könnyű őket likvidálni.
PC-s játéktesztjeink elkészítéséhez ASUS ROG eszközöket használunk.
A teszthez a játékot a Konzolvilág biztosította.
Az online (Instagram, Facebook, Twitter) és egyéb kommunikációhoz ASUS Zenfone okostelefonokat használunk.
Együttműködő partnereink: Acer, ASUS, Camera Kft., Canon, Gigabyte, EPSON, Sony PlayStation, Nintendo, G DATA, Konzolvilág