A Toyota-csoport rohamléptekben fejleszti autonóm technológiáit, ám számos konkurensével ellentétben azt gondolja, a számítógépekkel támogatni, nem pedig kiváltani kellene az emberi sofőröket.
„Aki szerint azért van szükség önjáró autókra, mert úgy biztonságosabb lesz a közlekedés, téved” – állította a villamos- és elektronikai mérnökök intézetének (IEEE) szakmai folyóiratának nyilatkozva Gill Pratt, a Toyota-csoport autonóm mobilitási kutatási projektjeiért felelős vezetője. Pratt néhány éve a DARPA (az USA védelmi minisztériumának kutatásokért felelős részlege) által kiírt robotikai verseny főszervezője volt. Később pedig kulcsszerepet játszott az egymilliárd dolláros költségvetéssel működő, robotikai és mesterséges intelligenciához kapcsolódó kutatásokat végző Toyota kutatási intézet (TRI) megalapításában. A szakember úgy véli, a teljes mértékben önvezető gépkocsi (5. szintű autonómia) műszakilag megoldható, ám aki azt állítja, közel jár a megvalósításához, az nincs tisztában a fogalom jelentésével.
Az önvezető gépkocsi legmagasabb szintjén egyáltalán nincs szükség emberi beavatkozásra – sehol, semmilyen időjárási vagy fényviszonyok közepette, egyetlen forgalmi szituációban sem. Idáig eljutni rendkívüli erőfeszítéseket feltételez, de nem lehetetlen. Az viszont továbbra is kérdéses, hogy a társadalom milyen elvárásokat támaszt a technológiával, a számítógép által vezetett járművekkel szemben.
„Alapvető, hogy a robotautónak csak akkor van létjogosultsága, ha biztonságosabban vezet az embernél. De vajon mennyivel kell biztonságosabbnak lennie, hogy megbízzunk benne? Tíz százalékkal? Ez statisztikailag meggyőző, de vajon az átlagember számára is elegendő? Vagy akkor már inkább legyen tízszer biztonságosabb? Ha egy sofőr hibázik, képesek vagyunk együtt érezni vele – elképzeljük, mi hogyan reagáltunk volna abban a helyzetben. Ha a gép hibázik, nem fogjuk tudni mentegetni, nem fogjuk elnézni a tévedését. A mesterséges intelligencia, bármennyit tanul is, mindig kerülhet olyan helyzetbe, amivel még nem találkozott – vajon arra hogyan fog reagálni” – vetette fel a kérdést Pratt.
A Toyota jelenleg a 4. szintű autonómia – amelynél a jármű huzamosabb időre képes helyettesíteni a sofőrt – megvalósításán dolgozik, és tervei szerint 2020-ban, a tokiói olimpiai játékok alkalmából demonstrálni is fogja önálló közlekedésre alkalmas technológiáit, ám Pratt úgy véli, a valódi cél nem az, hogy kiváltsuk a sofőrt. „Amikor a 4. szintet lehetővé tévő technológiák emberi felügyelet nélkül üzemelnek, nagyságrendekkel több validálásra szorulnak az adatok annál, mintsem hogy a mindennapokban alkalmazható volna a megoldás. Ugyanez a műszaki háttér azonban alkalmas a vezető igen magas szintű támogatására is: ezt nevezi a Toyota Guardian (őrangyal, védelmező) funkciónak, amely jóval fejlettebb képességekkel bír, mint napjaink vezetőtámogató rendszerei.
A Guardian rendszere térképek és szenzorok csoprotjának segítségével megállapítja a jármű környezetét, és azon belül a jármű pontos elhelyezkedését. Ezt követően egy mesterséges intelligencián alapuló rendszer felméri, hogy a jármű környezetében milyen változásokra lehet számítani, majd ez alapján kidolgozza a jármű optimális viselkedését, az irány- és sebességváltásokat.
„Ennek ismeretében képes megoldási javaslatokkal előállni, vagy végső helyzetben átmenetileg átvenni az irányítást a vezetőtől. Úgy véljük, a Guardian funkciók rövid időn belül megjelenhetnek a szériagyártású autókban” – emelte ki Pratt.
Ami pedig a robotautókkal elérhető, maximális közlekedésbiztonságot illeti, Pratt szerint téves az elképzelés.
„Az 1940-es évek óta tisztában vagyunk azzal, hogy minél magasabb szintű az automatizálás, annál inkább hajlamosak vagyunk túlságosan is rábízni magunkat a rendszerre. Nem véletlenül vannak vezetőfigyelő rendszerek napjaink 2. szintű autonómiával felvértezett autóiban: ha nem ügyelnének kamerák és egyéb érzékelők arra, hogy a vezető kövesse figyelemmel a haladást, hajlamosak volnánk teljesen rábízni magunkat egy arra alkalmatlan technológiára. A Guardian esetében nincs szükség a vezető megfigyelésére: itt eleve az ember vezet, és a számítógép támogat, illetve készenlétben áll.”