A nyolcvanas évek elején egy forradalmian új hangszer jelent meg a zenei piacon, amely alapjaiban változtatta meg a popzene hangzásvilágát. A Linn Electronics által gyártott LinnDrum, vagy más néven LM-2, 1982 és 1985 között volt kapható, és ez idő alatt körülbelül 5000 darabot adtak el belőle.
Technikai jellemzők
A LinnDrum egy rendkívül fejlett dobgép volt a maga korában. 8 bites digitális mintákat használt 28-35 kHz-es mintavételezési frekvenciával[1]. A készülék 12 hangot tudott egyszerre megszólaltatni, és 15 különböző hangszínt kínált[1]. A felhasználók 56 saját és 42 előre beállított dobmintát programozhattak, amelyeket akár 49 különböző dalba rendezhettek.
Innovatív funkciók
A LinnDrum számos innovatív funkcióval rendelkezett:
- Minden egyes hanghoz külön szintszabályzó és panoráma állítási lehetőség
- A pergődob, a tomok és a kongák hangmagasságának állíthatósága
- 15 kemény műanyag „pad” a hangok megszólaltatásához
- DIN szinkronizálás (a MIDI elődje) és 5 trigger bemenet
Hatása a zeneiparban
A LinnDrum hamar népszerűvé vált a zenészek és producerek körében. Olyan neves művészek használták, mint Trevor Horn, Berlin, Stock Aitken Waterman, Wham!, Modern Talking, Baltimora, Alphaville, Prince, Madonna, Genesis, Sandy Vee, Justin Hayward és Michael Jackson. A készülék hangzása meghatározó volt a 80-as évek popzenéjében, például a Wham! Last Christmas, vagy a Berlin Take My Breath Away című slágerében is hallható a jellegzetes LinnDrum hangzás.
A LinnDrum LM-2 örökség
Bár a Linn Electronics 1986-ban bezárt, a LinnDrum öröksége tovább él. A Forat Electronics megvásárolta a cég eszközeit, és továbbra is kínál szervizelést, hangmintákat és módosításokat a LinnDrum tulajdonosoknak. Napjainkban a LinnDrum vintage státuszt élvez, és továbbra is keresett a gyűjtők és a retro hangzásra vágyó zenészek körében.
A LinnDrum LM-2 nem csak egy egyszerű dobgép volt, hanem a digitális sampling forradalom egyik úttörője, amely örökre megváltoztatta a zenekészítés módját.